Roman

Nem alszom.

Képtelen vagyok aludni.

Ujjaim lassan vonalakat húznak a vállán lefelé a hátára, majd újra felfelé. Olyan békésnek tűnik. Olyan pusztítóan gyönyörű, hogy szinte el sem hiszem.

Olyan gyönyörű volt, amikor a nevemet kiáltotta, ahogy a beteljesülés végigsöpört rajta, és még most is, a lepedőkbe és a holdfénybe burkolózva, úgy nézett ki, mintha egyenesen egy álomból lépett volna elő.