Apa?

A Don Lucchese felé szaladó gyerekre meredtem. Kifejezetten dundi volt és végtelenül aranyos. Dinoszauruszos kezeslábast viselt, és ugrándozott, alig várva, hogy az ölébe vegye az, akit „apának” szólított.

– Apa! Úgy hiányoztál! – Don Lucchese könnyedén felkapta a kisfiút, miközben szája szélén halvány mosoly jelent meg.

– Miért hívsz folyton Apának, Rex?

A kisfiú lebiggyesztette az ajkát: –