Gia… Gio…

Csak rájuk tudtam gondolni abban a pillanatban, ahogy kinyitottam a szemem. De sötét volt – túlságosan is sötét.

Próbáltam a nevükön szólítani őket, de egyetlen hang sem jött ki a torkomon.

És aztán megéreztem.

Lebegtem, majd zuhanni kezdtem…

Újra bele egyenesen a rémálomba.

De ezúttal nem én éltem át.

Csak néztem.

Hirtelen egy félhomályos szobában álltam, és őt bámultam.

Önmagamat.

Haze