Mintha az időjárás is velünk gyászolt volna – az ég beborult, nehéz volt a készülő esőtől.

Lehajoltam, hogy felvegyem Giát, de ő megrázta a fejét, és kissé hátralépett.

– Dante apu... mármint, bácsi... – Sóhajtott egyet, nehezen találva a szavakat.

Éreztem, hogy megáll bennem az ütő.

Gia az ajkába harapott, és Gióra pillantott, aki a nevén szólította. – Úgy értem, Dante azt mondta, már nagylány va