Nyolcvanhatodik fejezet: Lucchese ravasz húzása

Ahogy a kanapén ültünk, magamhoz öleltem Giót; apró teste melegen simult az enyémhez. Mindketten Giát néztük, aki mélyen aludt a kórházi ágyon. Az életfunkcióit figyelő gépek egyenletes ritmusa betöltötte a szobát, fájdalmasan emlékeztetve arra, milyen törékeny is valójában.

Visszaköltöztettek minket ugyanabba a kórterembe, ahol alig egy héttel ezelő