Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Gyereksikoly hasított a levegőbe.

Nem – a húgom sikolya.

Földbe gyökerezett lábbal álltam a lépcső tetején, apró kezem olyan erősen szorította a fa korlátot, hogy már fájtak az ujjaim.

A labda, amivel alig pár pillanattal ezelőtt játszottam, a lépcső alján hevert, vöröslő foltokkal borítva.

És mellette ott volt Sadie, a kishúgom, szintén csuromvéresen.

Aztán sietős léptek zaja hallatszott – nehéz,