Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Gyereksikoly hasított a levegőbe.
Nem – a húgom sikolya.
Földbe gyökerezett lábbal álltam a lépcső tetején, apró kezem olyan erősen szorította a fa korlátot, hogy már fájtak az ujjaim.
A labda, amivel alig pár pillanattal ezelőtt játszottam, a lépcső alján hevert, vöröslő foltokkal borítva.
És mellette ott volt Sadie, a kishúgom, szintén csuromvéresen.
Aztán sietős léptek zaja hallatszott – nehéz,