Végig hallgattam a visszaúton.

Ezúttal Dante vezetett.

Nehéz csend telepedett közénk. Kimerültnek éreztem a testemet – mintha valaki teljesen kicsavart volna, és csak az üres burkomat hagyta volna hátra.

De az elmém? Az nem akart leállni.

A gondolatok csak örvénylettek bennem – Gia állapota, a bombamerénylet traumája, amit átéltek, és az, ahogyan elveszítették a barátjukat.

Észre sem vettem, hogy