– Mia, kijönne velünk egy pillanatra? Ön is, Mr. Lucchese?

Tétováztam, rápillantva Giára, aki olyan boldognak tűnt most, hogy hazamehet. – Szívecském, mindjárt visszajövünk, jó?

– Jó, anya! Nyugodtan menjetek el randizni apával. Ígérem, nem fogok sírni! – mondta vigyorogva.

Erőltetett mosolyra húztam a számat, és homlokon csókoltam. – Te kis csintalan – suttogtam, és gyengéden megcsíptem az arcát.