– Vesper, add meg magad most! Talán még megkímélem az életedet – mondta Nolan, miközben végigmérte a pánikba esett tömeget. Tudta, hogy ha ennyi szemtanú előtt végzi ki Vespert, az bemocskolja a nevüket, bármilyen mentséget találnak is ki utólag.

Vesper oldalra billentette a fejét, és gúnyos mosolyra húzta a száját.

– Szóval még hálálkodnom kellene a kegyelmedért, mi? – Számára Nolan nem volt más,