Vesper megrázta a fejét, megpróbálta kitisztítani a gondolatait.

„Nem, ez képtelenség. Ha valaha is találkoztam volna vele, kizárt, hogy elfelejtem. Fotografikus memóriám van, ha emberekről és dolgokról van szó. Mindig emlékszem mindenre, amit egyszer láttam” – mondta magának.

Ahogy a díjátadó véget ért, és az újságírók megindultak felé, Vesper csendben félrehúzódott, még mielőtt bárki észrevette