Victoria Kensington kidülledt szemekkel meredt rám. A szeme olyan tágra nyílt, hogy szinte egy alma is befért volna a tekintetébe.

Azt gondolva, hogy csak a képzelete űz vele tréfát, többször is pislogott, de amikor nem tűntem el a szeme elől – amire pedig számított –, felugrott a forgószékéből. Mozdulatának erejétől a szerencsétlen szék hangos csattanással borult a földre.

– Nora! – kapkodott le