VAUGHN

Nem kaptam levegőt. Csak álltam ott a mosdóban, és meredten bámultam az üres teret, ahol az imént még ő volt. A szívem olyan eszeveszetten vert, hogy elnyomta a kinti rendezvény tompa moraját.

Hazudott. Biztosan hazudott.

De az a pillantás, ahogy rám nézett, ahogy kimondta azokat a szavakat – „már halott” –, jéghideg borzongást küldött végig a gerincemen. Úgy hangzott, mint Sienna; a termet