Vesper szemszöge

Ebéd után mondom Torinnak, hogy le kell dőlnöm aludni egy kicsit, mert még mindig teljesen kimerültem attól, hogy minden egyes javaslatot végighallgattam, és dűlőre kellett jutnom abban, melyiket alkalmazzuk.

Lassan ébredezem, és ráébredek, hogy az alvás közben valahogy rácsomóztam magam az egyik Társamra, a lélegzéséből pedig érzem, hogy ébren van, akárcsak a többi Társam.

– Szia