Soren szemszöge

Egyikünk sem mer Vesperre nézni; a tekintete ölni tudna, és nem kétlem, hogy elevenen nyúzna meg mindannyiunkat, ha valaha még egyszer porcelánbabaként kezelnénk. Apa is pontosan érti ezt, és látom, ahogy nyel egy nagyot, miközben az orrát Anya nyakába fúrja.

A fivéreim és én csak csendben öleljük Vespert, ahogy Apa Anyát, és lassan a csend kissé elviselhetőbbé válik, amitől megkön