Amikor kilépek a fürdőszobából, Gaelen a reggelizőpultnál ülve vár rám. Ismét a sztoikus, higgadt önmaga: rendkívül jóképű a méretre szabott kék öltönyében, a hozzá illő szemkötővel és a ropogós, felül kigombolt fehér ingében. Mellé ülök, és a kezemet a karjára simítom.

– Gaelen, ha az az egyetlen módja a segítségnek, hogy boszorkányok tanítsanak, akkor meg kell tennem. Ezt el kell fogadnunk. Luci