– Gaelen? – szólalok meg bátortalanul. Remélem, van már annyira álmos, hogy gondolkodás nélkül rábólint a kérésemre.

– Igen, kicsim? – válaszolja rekedtesen. A hangja alig több suttogásnál.

– Szeretnék tenni valamit érted, de szükségem van az engedélyedre, és félek, hogy nemet mondasz. – Igyekszem közönyösnek és nyugodtnak tűnni.

Csak az ablakon beszűrődő holdfény engedi látni a reakcióját. Kinyit