Pislogva néztem

a kórházi mennyezet rideg fénycsöveit. A nehéz takaró rám

nehezedett, de Ryker alfa ismerős, megnyugtató melege már eltűnt.

Felültem; izmaim furcsa, könnyed rugalmassággal nyújtóztak. Nem lepett

meg, hogy elment. Csak hálás voltam, amiért maradt, amíg a kimerültség

maga alá nem gyűrt. Lenéztem, és észrevettem, hogy fel vagyok öltözve.

A melltartóm, a pólóm, a nadrágom – mind