Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

Elhúzódott tőlem. Mellkasának melege elillant, helyét a 108-as szoba fagyos ridegsége vette át. Ryker végigszántott a kezével sötét haján, és fel-alá kezdett járkálni a szűkös térben. Széles vállából sugárzott a düh, de a harag felszíne alatt mélységes kétségbeesést éreztem. Megtorpant, és kibámult az ablakon, állkapcsa keményen megfeszült.

– Miért? – pördült felém, szeme szinte belém égett. – Mon