Kuncogásunkat a gyomrom korgása szakította félbe.

– Enned kéne valamit – jegyezte meg Ryker, és kézen fogva a konyha felé vezetett.

Összetalálkoztunk az első északival, aki zavart pillantást vetett rám. Túl gyorsan lépkedett ahhoz, hogy elidőzzön rajta, túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy az alfája lehetséges párján töprengjen. Ryker megfordult, hogy szembenézzen velem, mielőtt még egy lépést