Kaia szemszöge

– Micsoda? – néztem fel rá hitetlenkedve, miközben kissé eltoltam magamtól. – Kérlek, mondd, hogy csak viccelsz!

Megfeszült az állkapcsa, bánatos tekintettel nézett rám.

– Sajnálom.

– Nem, nem mehetsz el ma este! Én... én terveket szőttem, mielőtt elmész – próbáltam vitatkozni vele.

– Tudod, hogy azokat akkor sem tehettük volna meg – közölte velem.

– Dehogynem, te... miért kell elme