Felkeltem Natasáról. Hivatalosan is legyőztem őt, ember az ember ellen. Könyörgött, hogy hagyjam abba, megadta magát, én pedig megálltam. Röviden Brantre pillantottam. Az arcán látott kifejezés csak megerősítette a meggyőződésemet. Még úgy is, hogy ott álltam Natasa fölött – akiről sokan úgy vélték, a Lunának kellett volna lennie helyettem –, mindenki szomorúan nézte a bukását, és senki sem örült