**Ryker szemszöge**

Kaia felemelkedett a mellkasomról, ahogy kértem. Ideje volt indulnunk. Bár bizonyos dolgokat sikerült elsimítanunk, tudtam, hogy ez csupán ideiglenes vigasz a farkasomnak. A hangja, amellyel azért könyörgött, hogy engedjem el, még sok éjszakán át kísérteni fog.

Felöltözött. Nem próbáltam olvasni a gondolataiban, kifürkészni, hol jár az esze, attól tartva, hogy valami mást talál