A szobám falai hidegebbnek tűntek ma éjjel; a fagy bőröm minden egyes pórusán átszivárgott. Szorosabbra vontam magam körül a takarót, de még az sem tudta csillapítani a bennem tátongó, tompa sajgást. Valami baj volt. Valami, amitől sehogy sem tudtam megszabadulni, bármennyire is próbáltam.

Ryker mellettem feküdt, egyenletesen, erőteljesen lélegzett. Arcát még álmában is az a nyugodt, elszánt vonás