Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához
Lassan ébredtem, álomtalan mélységből ocsúdva az ablakon átszűrődő halvány reggeli fényre. Éreztem Ryker karjának melegét magam körül; szilárd jelenléte akkor is megtartott, amikor a lappangó félelmeim utolsó foszlányai mégmarcangoltak. A szoba különösen csendesnek tűnt, mintha még a levegő is várakozással telt volna meg.
Pislogtam néhányat, hagyva, hogy a reggel élessé váljon. A világ lágyabbnak,