Alighogy felfoghattam a csendes reggel nyugalmát, léptek surrantak a folyosón, amit kuncogás és fojtott csitítgatások kórusa követett. A hang valami meleg, ismerős érzést ébresztett bennem, és felültem, kíváncsian várva, miben sántikálhat már megint Ryker.

Az ajtó kitárult, és Ryker lépett be, száján olyan mosollyal, amely a szeméig ért. De nem egyedül jött.

– Meglepetés – mormolta, és félrelépett