– Hol a kisbabám... – suttogta, hangja végtelenül kimerültnek tűnt.

Felemelte a fejét, szemöldöke kissé összerándult, ahogy felszisszent. Fájdalmai voltak. A vállára tettem a kezem, próbáltam megnyugtatni, hogy ne mozogjon túl gyorsan.

– Kicsim, az elmúlt 24 órában aludtál. Lassan kell csinálnod. Hadd hívjam Elizát.

Nem vitatkozott velem, ami őszintén szólva meglepő volt.

Nem vesztegettem az időt.