EMERIEL

Emeriel nagyot nyelt, és kimondta az igazat. – Emerielnek hívnak.

Daemonikai király elengedte az élettelen testet, ami a földre zuhant. Sötét düh gyűlt a szemében, olyan félelmetes, hogy Emeriel szíve a végzet dobolását kezdte el.

– Megcsaltál? – Egyszerre hangzott nyugodtnak és dühösnek.

Emeriel megremegett. – É-én sajnálom.

Sajnálom. Milyen szánalmas, milyen elégtelen. Az ember nem sző h