– Elő kell jönnie, és szembe kell néznie velünk először. Látnunk kell az arcát – tette hozzá Jakal hidegen. – Ember, hagyd el a királyunk hátát, és állj a középpontba.

Emeriel halkan, tehetetlenül nyöszörögött, de végül elengedte Daemonikait, és kilépett a nyílt térre, teste úgy remegett, mint egy falevél a szélben.

Daemonikai mozdulatlan maradt, csak figyelte.

– Ezek tényleg mellek – mondta Zaipe