Vladya szemében olyan elszántság tükröződött, amilyet Daemonikai már rég nem látott benne.

– Sokat gondolkodtam ezen, és tudod, mire jutottam? – Vladya ajka szomorú mosolyra húzódott. – Én mégis el akarom végezni a rituálét.

Vladya hajlandó volt próbálkozni, harcolni, reménykedni, még akkor is, ha az előtte álló út lehetetlennek tűnt.

– Tudod mit? Szard le. Hajrá. – Daemonikai lágyan elmosolyodott