– De az a fal rég összeomlott. – Ottai úr elvette remegő kezét az arcától, és megtartotta. – Eltűnt, Emeriel. Rég nincs ott. Az iránta érzett érzelmeid visszatértek, bármennyire is próbáltál ellenük harcolni. És amíg újra vele voltál, ezek az érzések csak erősödtek. Most azért fáj, mert menekülsz attól, amiről már tudod, hogy igaz.

– Még a h-hegyet sem másztam meg, és má-már most annyira hiányzik.