– Eden Willow! Siess, vagy mindannyiunkat megbüntetnek! – hallottam anyám kiáltását.

Vissza kellett fojtanom a vigyort, ahogy a tükör előtt állva végigmértem magamon a kék ruhát. Ez volt a kedvenc viseletem, és tudtam, hogy Theo imádni fogja.

Ma volt Lyra 18. születésnapja, és apja, Griffin Alfa hatalmas ünnepséget rendezett a tiszteletére az egész falka számára.

Bárki megdöbbent volna azon, hogy izgatottan várom a partit, hiszen Lyra mindig is kegyetlen volt velem. Amióta az eszemet tudom, gyűlölt, és a csatlósai sosem mulasztottak el alkalmat, hogy bántsanak.

A gyűlölet kölcsönös volt. Utáltam őt, amiért folyton kipécézett magának, és pokollá tette az életemet az iskolában és mindenhol máshol.

Ő, a Mystic Claws & Fangs Akadémia méhkirálynője gyakorlatilag uralta az életemet.

Nos, egészen addig, amíg Theo meg nem jelent a képben.

– ...hmm, dicsőség a Holdistennőnek, amiért ilyen ínycsiklandó társat ajándékozott nekem – doromboltam, karjaimat magam köré fonva, ahogy ő tette tegnap este.

Theo biztosított róla, hogy ma nyilvánosságra hozza a kapcsolatunkat. Theo az egész falkánk legjóképűbb sráca, a Béta fia, és tekintve a származását, ő a következő a Béta cím várományosainak sorában.

Egy hónapja vagyunk együtt, miután a születésnapomon rájöttünk, hogy társak vagyunk. Megígértette velem, hogy senkinek sem szólok rólunk; a megfelelő pillanatban akarta bejelenteni.

Aztán tegnap este, ahogy levette a fehérneműmet és megcsókolt a holdfényben, megfogadta: „Az enyém leszel – mert holnap elmondom a falkának, hogy összetartozunk.”

– Tényleg? – ziháltam, szorosan átölelve meztelen hátát, miközben éreztem a közelségét.

– Igen, kicsim.

A tegnap este maga volt a tiszta boldogság. Minden olyan volt, amilyennek az első alkalmat elképzeltem.

– Eden!!! – ordította anyám dühösen, kizökkentve ábrándozásomból.

– Megyek már, Anya! – válaszoltam, és felkapva a székre készített kabátomat, lesiettem a lépcsőn.

Egy ütés koppant a fejemen. Anyámra néztem.

– Anya! – nyögtem fel, a fejemet tapogatva ott, ahol megütött, de ő már dühösen kiviharzott a házból, kishúgommal a nyomában.

– Sajnálom, anya! – siettem, hogy felvegyem a tempójukat. Olivia, a kishúgom, hűvös pillantást vetett rám, de én nyelvet öltöttem rá, és hátulról átöleltem anyámat.

Morgott valamit, és próbálta lerázni az ölelésem.

– Csak imádkozz a Holdistennőhöz, hogy ne büntessenek meg miattad!

– Sajnálom – könyörögtem, bevetve a kiskutya-tekintetemet. Bedőlt neki, és viszonozta az ölelést.

Olivia a szemét forgatta, majd futásnak eredt.

– Verseny! – kiáltotta.

Megfogtam anyám kezét, és Olivia után sprinteltünk, nevetve és kuncogva. Épp időben érkeztünk a partira.

– Rose! – láttuk meg a Lunát, Griffin Alfa feleségét, amint dühösen felénk menetel. Anyám idegesen nyelt egyet.

– Kövess a konyhába! Azonnal! – üvöltötte, durván megragadva anyám kezét. Elfordítottam a fejem, tehetetlen voltam.

– Utálom, ahogy ebben a falkában bánnak velünk. Omegák vagyunk vagy sem, a Holdistennő teremtett mindannyiunkat – suttogta Olivia szomorúan.

Megborzoltam a haját, mélyet sóhajtva.

– Hamarosan mindennek vége lesz.

– Gondolod? – nézett rám reménykedve a tizenöt éves húgom.

– Igen – mosolyogtam, Theóra gondolva. Minden megváltozik majd, amint beszél a falkának rólunk. Nem lesz más választásuk, mint tisztelni a családomat. Többé nem kezelnek majd minket kitaszítottként.

– Eden! Olive! – Barátaim, Nova és Alice intettek felénk a csarnok egyik sarkából.

***

Körülbelül harminc percig táncoltunk „omega társaimmal”, ahogy Lyra és csatlósai gúnyolnának minket, amikor Theo odasétált hozzám, és kinyújtotta a kezét.

– Szabad egy táncra? – kacsintott, amitől a barátnőim álla a padlóig esett.

– Ó, egek, most kérte fel Edent táncolni – hallottam Alice kuncogását, ahogy Theo elhúzott onnan.

– Hűha! Ez hatalmas dolog! – kiáltott fel Nova. Tiara, a farkasom, nem is lehetett volna boldogabb. Már alig várta, hogy a társunk a nyilvánosság előtt is kimutassa irántunk az érzéseit.

Büszkén kuncogtam, és a kezemet az övébe csúsztattam, miközben a táncparkettre húzott.

Kezét a derekamra helyezte, én pedig a vállára tettem az enyémet, ahogy a zenére táncoltunk, testünk kecses harmóniában mozgott együtt.

Theo olyan szeretetteljesen nézett rám smaragdzöld szemeivel, és egy pillanatra semmi sem számított, ahogy közelebb hajoltam egy csókra.

– Most nem, kicsim – nyalta meg a száját. – Ugye nem akarod elrontani a meglepetést? – mosolygott, mire egyetértően bólintottam.

– Nem – suttogtam boldogan.

Bármi is történjen ma este, egy dolog biztos: én leszek a legszerencsésebb lány az Ezüsthold falkában.

– Pár perc múlva megteszem a bejelentést – súgta, és láttam a csillogást a szemében. – Légy nyugodt.

A zene elhallgatott, és egy új dal kezdődött, ami azt jelezte, hogy eljött az idő, amikor az Alfának bárkivel táncolnia kell.

Theo otthagyott, és odament Lyrához, hogy felkérje. A szememet forgattam, azzal vigasztalva magam, hogy ők csak barátok. Legalábbis ezt mondta nekem.

A barátnőim odajöttek mellém, és mindenki megállt, hogy nézze őket, ahogy lassan táncolnak.

– Ez elképesztő volt! – kiáltott fel Nova. – Bár Theo ugyanolyan zsarnok, mint a barátnője ott – mutatott Lyrára –, el kell ismerni, őrült kémia van köztetek.

Elpirultam a megjegyzésére. Igen, Lyra, ezt kapd ki!

– Az ember azt hinné, hogy társak vagytok – sikította Alice izgatottan.

– Társak vagyunk – mormoltam duzzogva.

– Mit mondtál? – Nova és Alice szemöldöke döbbenten szaladt fel. Olivia némán figyelt minket szűkített szemekkel.

– Csak vicceltem – nevettem fel szárazon. Egyszerűen megvárom, amíg ő teszi meg a bejelentést.

– Majdnem bedőltem. Persze, a Holdistennő még sosem követte el azt a hibát, hogy egy Bétát egy omegával párosítson össze – mondta Nova elgondolkodva.

– Igen, azt hiszem, annyi fantasy-t olvastam már, hogy mostanában azt képzelem, a barátaim és én valami hatalmas erejű társsal végzizzük, talán még egy hibriddel is – mondta Alice ábrándozva.

Nova fejbe vágta.

– Ez a valóság! A hibridek sosem esnének bele olyan omegákba, mint mi!

– Áú! – Alice felé fordult, hogy rárivalljon, és civakodni kezdtek.

A barátaim. A homlokomra csaptam, és a táncparkettre néztem, ahol Theo még mindig Lyrával táncolt.

– Jobb, ha tényleg csak barátok – morogta Tiara, miközben számos módot eszelt ki arra, hogyan karmolja össze Lyra csinos pofiját.

Tiara ezen oldala új volt, mivel mindig is békés farkas hírében állt. De úgy látszik, még a félénk farkasok is birtoklóvá válnak, ha a társukról van szó.

Hirtelen a csarnok fényei elhalványultak, és a zene fokozatosan lágy dallammá szelídült. Feszült csend telepedett a partira, ahogy Theo hátralépett egyet, és féltérdre ereszkedett, előhúzva egy apró gyűrűt a mellzsebéből.