– Rendben, te vagy itt a főnök, a részvényes – legyintett Maisie, miután végighallgatta.

Megfordult, és mosolyogva a vevőkhöz lépett. – Hölgyeim és uraim, kérem, fáradjanak velem a VIP-szobába, ott megbeszéljük a részleteket.

A vevők bólintottak, és követték Maisie-t.

Willow szíve megesett a gyönyörtől, ahogy hallgatta, Nolan hogyan védi őt.

"Tudtam, hogy még mindig én vagyok Nolan kedvence."

– Nolan, nem is sejtettem, hogy ilyesmi történhet. A jövőben jobban odafigyelek – mondta Willow őszinte, bocsánatkérő hangon, mintha csak most eszmélt volna rá a hibájára.

Nolan hideg pillantást vetett rá, és jeges hangon közölte: – Nem értesz a piachoz, ne is próbálkozz ilyesmivel többet. Hagyd Maisie-re.

Ezzel otthagyta, és Quincyvel távozott.

Willow lesütötte a szemét, körmei mélyen a tenyerébe fúródtak.

"Maisie, Maisie, Maisie!

Nem elég, hogy nem sikerült eltávolítanom, még mindent is rá kell bízzak. Én vagyok a Vaenna hivatalos igazgatója!"

A VIP-szobában Maisie megkérte az alkalmazottakat, hogy hozzák be az eredeti termékeket, amiket a vevők vásároltak, és tegyék ki az asztalra. – Elnézésük jeléül ezeket ajándékba adjuk önöknek. A vételárat pedig visszautaltuk a megfelelő platformokon, hamarosan megérkezik. Őszintén sajnálom a mai kellemetlenséget.

Felállt, és meghajolt, bocsánatot kérve.

Az egyik hölgy elmosolyodott, és legyintett. – Jól van, tisztában vagyunk a helyzettel, és kaptunk magyarázatot is. Tegyük pontot az ügy végére.

– Köszönöm a megértésüket, hölgyem – mondta Maisie, majd személyesen kísérte ki a vevőket az ajtóig, akik elégedetten távoztak.

Maisie jókedvűen lépett ki a liftből, felnézett, és meglátta Nolant, aki a folyosón, a hatalmas ablakok előtt állt.

A jókedve egy pillanat alatt elillant. – Mr. Goldmann, tudja, hogy az én emeletemen van, ugye?

"Ez nem az az emelet, ahol Willow irodája van."

– Rád vártam – fordult lassan felé Nolan, és hidegen nézett rá.

Maisie erőltetett mosolyt varázsolt az arcára, és közelebb lépett. – Mi a baj, Mr. Goldmann? Megint a kis barátnőjét jött védeni?

– Nem tudnál másképp beszélni? – Nolan nem bírta ezt a hangot és viselkedést.

– Sajnálom, ilyen vagyok – vonta meg a vállát Maisie.

Nolan ajka keskeny vonallá szorult.

"Nem így viselkedik másokkal. Velem ellenséges."

– Ó, talán azért vagy ideges, mert segítettem Willow-nak?

Maisie értetlenül nézett rá.

"Mi?"

Nolan mintha átlátott volna rajta. – Tudom, hogy Willow-val sosem volt jó a viszonyod. Azért akarod tönkretenni, mert átvette az anyád cégét.

Közelebb lépett, és lassan, nyomatékosan beszélt. – Meg kellene bocsátanod neki, ha alkalmad van rá. Ő még csak nem is panaszkodott amiatt, amit hat éve tettél vele.

– Mit tettem vele hat éve? – nézett a szemébe Maisie, és hirtelen elmosolyodott. – Szóval Willow lett az áldozat?

Nolan lesütötte a szemét, és nem szólt semmit.

Maisie elfojtotta a mosolyát, és arca elkomorult. – Igen, ő mindig is a szegény áldozat volt mások szemében. Még apám is sajnálja, amikor látja, hogy áldozatot játszik, nemhogy te.

– Maisie Vanderb…

– Mr. Goldmann – szakította félbe Maisie rezzenéstelen arccal. – Fogalmad sincs, min mentem keresztül, szóval nincs jogod ítélkezni felettem. Nem érdekel, mit mesélt neked a tehetséges Willow, de én tiszta lelkiismerettel mondom: hat éve én voltam az áldozat.

Ezzel megfordult, és szinte berohant az irodájába, mielőtt Nolan bármit is mondhatott volna.