– Jaj, istenem, Daniel – köpöm oda, az arcom ég, mint a paprika, és előrehajolok az asztalon keresztül. – Ezt most komolyan mondod? Még a kávé előtt?

Hátradől a székében, és rám mered. – Mit képzelsz, a kávé majd segít ezen?

– Dehogynem – mondom, elkapva az orra elől a pici eszpresszóját, és egy húzásra lehúzom. Szívjon csak, nekem erre sokkal nagyobb szükségem van.

Daniel szája kicsit elnyílik, a