– Gyerünk, – mondja Kent, befejezve a kávéját, és úgy mozdul, mintha fel akarna állni. – Be kell juttatnunk beléd valami kaját – éhezned kell.

– Neee, – nyögöm, erősen rátámaszkodva, megnehezítve a dolgát.

– Mi van? – neveti el magát, egy pillanatra megállva. – Nem vagy éhes?

– Dehogynem vagyok éhes, – motyogom, lehunyva a szemem, és szándékosan az álla alá bújva. – Csak nem akarok kikelni az ágyb