Koppints az oldalra a gyors menü megnyitásához

A szemem hirtelen kinyílik, mikor Kent karja szorosabbra fonódik körém másnap reggel, de nem az érintése ébresztett fel.

Hanem az ajtón való kopogás.

"A francba," morogja Kent, még mindig mozdulatlanul tartva engem közel magához, láthatóan egyszerre azon dolgozva, hogy felébredjen és eldöntse, mit tegyen.

"Talán Daniel az?" nyikkantom halkan, a hangom alig hangosabb a suttogásnál. Kent azért lecse