ZAIA.

A szívem vadul kalapál, ahogy a szemébe nézek, abba a szúró kékbe, ami szétrobbantja a szívemet, az érintése megőrjít, az illata pedig olyan, mint egy drog, a felhők fölé repít.

A szavai visszhangzanak, mint egy suttogó altatódal, és a tekintetem az ajkára siklik.

Hova tovább innen…

Lassan a csuklója köré fonódik a kezem, miközben a szemébe nézek.

A szívemre akarok hallgatni…

„Miért szeretsz