Emma.

A konyhában reggeliztem, de az étel nem akart lecsúszni. Minden egyes nyelésnél elakadt, annyira ideges és szorongó voltam.

– Jól vagy? – kérdezi anyám, amikor végül feladom, és a villa és a kés kiesik a kezemből.

– Nem tudom, anya, ideges vagyok – a hangom még a saját fülemnek is remeg.

Istenem. Mit gondoltam? Egyáltalán jó ötlet volt ez? Készen állok én erre, vagy csak időt akarok nyerni?