Zavartanul csavargatom a kezeimet, miközben arra várok, hogy a terapeutám végezzen az aktuális kliensével. Legszívesebben elmenekülnék, de az csak gyávának állítana be. Épp elég volt már az, hogy az vagyok.

A telefonom csörög, kiragadva a gondolataimból. Megkönnyebbülten sóhajtok, hálás és boldog vagyok a közbeavatkozásért. Anélkül, hogy megnézném a hívóazonosítót, elhúzom a képernyőt és fogadom a