Valami fájdalmasan összeszorul bennem az arcára írt bűntudat láttán. Amikor végre elhallgat, kissé hátra dőlök a székemben, és csak nézem őt.

– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt – ismerem be halkan.

Figyelem őt, és úgy tűnik, a szavaim fizikailag is eltalálják. Mintha valami egyszerre omlana össze bennem, de nem fogom szépíteni a dolgokat, vagy próbálni jobb kedvre deríteni.

– Értem, miért