– Mit mondtál? – kérdezte Liam, de én figyelmen kívül hagytam, és felálltam az ágyról, ám ő megragadta a kezem, és visszahúzott.

– Megígérted, hogy sosem hagysz el, Clara – motyogta.

– Te is ezt ígérted, de te már elhagytál engem. Már nem is törődsz velem – mondtam, miközben könnyek csorogtak le az arcomon. Az arca megenyhült, és átkarolt.

– Szeretlek, Clara. A dolgok csak nagyon bonyolultak, de én… ígérem, jóváteszem, de nem hagysz el, nem engedem – mormoltam, és én felsóhajtottam.

– Már nem is alszol ebben a szobában, akkor miért lennék itt? – kérdeztem halkan, mire ő felsóhajtott.

– Sajnálom, én… – Épp ekkor Veronica hirtelen felsikoltott, és észrevettem, ahogy Liam teste megfeszült. Sóhajtva húzódtam el tőle.

– Menj, légy vele – mormoltam, majd egy kényszeredett mosolyt villantottam rá, ő pedig nyomott egy csókot az arcomra, mielőtt kiszaladt volna.

Egy ideig ott álltam, majd felsóhajtottam. Nyilvánvaló volt, hogy csak a boldogságuk útjában állok, és bármennyire is szerettem volna Liam életének része maradni, nem hittem, hogy ez lehetséges lesz.

Liam nem jött vissza aznap éjjel, sem a következőn. Ha nem botlok bele a folyosón néhány perccel a fogadásra indulás előtt, talán aznap sem láttam volna.

Ő és Veronica zöldet viseltek, amitől nagyszerű párnak tűntek. Veronica tényleg jól mutatott az oldalán, biztos ezért rendelte őket egymásnak a Holdistennő.

– Nem mondtad neki, hogy veled jövök? – kérdezte Veronica, miközben felnézett Liamre.

Én egy nagyon csillogó, vörös ruhát viseltem, amely magasan fel volt sliccelve, és a dekoltázsom is mélyen kivágott volt. Általában nem vettem volna fel ilyen kihívó ruhát, de látva Liam tátott száját, azt mondanám, Amelia néninek igaza volt, amikor ezt a ruhát vette nekem.

– Mit gondolsz, hova veszed ezt fel? – kérdezte Liam, miközben kibontakozott Veronica öleléséből, és odalépett hozzám.

– A fogadásra? – feleltem, mire ő felmordult.

– Tudod te, mennyi társtalan farkas lesz ott? Nem mehetsz így öltözve. Válts valami kevésbé kihívóra – mormoltam, és én összeráncoltam a homlokom.

– Azt vesz fel, amit akar, én adtam neki azt a ruhát, és ő az én kísérőm, szóval nem látom a problémát. Gyere, Clara – jelentette ki Amelia, majd megragadta a kezemet, és elvezetett, mielőtt Liam tiltakozhatott volna.

– Rendkívül gyönyörű vagy ma este, Clara. Most már Liam is tudja, miről marad le – mondta, én pedig rámosolyogtam.

Jól esett látni Liam birtoklási vágyát, de a nap végén ő már nem volt az enyém, és ideje volt ezt elfogadni.

Néhány perccel később az autónk begördült a parkolóba, ami tele volt luxusautókkal. Soha nem látott kocsik parkoltak ott, és riporterek próbáltak bejutni, de az őrök visszatartották őket.

Amelia néni szállt ki először, én pedig követtem. Rámosolyogtam az őrre, aki kisegített, majd Amelia nénihez léptem.

– Bemehetünk? – kérdezte, én pedig bólintottam. Beléptünk az épületbe, és azonnal elborított a különböző emberekből áradó, eltérő erejű aurák sokasága.

Felismertem néhány Alfát a múltkorról, de sokan új arcok voltak.

Hirtelen feszélyezve éreztem magam, ahogy a tekintetek ránk szegeződtek, miközben átvágtunk a hímnemű farkasok tömegén. Igen, voltak Lunák és nőstények is, de ők eltörpültek a hímek száma mellett.

– Túl szép vagy, nem tudják levenni rólad a szemüket – suttogta Amelia úgy, hogy csak én halljam, de biztos voltam benne, hogy majdnem mindenki hallotta.

Ekkor valaki hirtelen megragadta a kezemet hátulról, és én megpördültem, hogy egy dühös Liammel találjam szembe magam.

– Szó szerint olyan vagy nekik, mint a friss hús. Miért vetted ezt fel? – kérdezte, miközben úgy meredt rám, mintha épp krízishelyzetet élne át.

– Liam Alfa, ezt hallanod kell – hívta egy másik Alfa, mire ő felsóhajtott.

– Várj itt, megkérem Jamest, hogy hozzon neked egy zakót, és talán egy új ruhát – motyogta, majd elment, én pedig szótlanul álltam ott. Tényleg ennyire kihívó volt?

Még ha az is volt, nem volt joga így viselkedni.

– Megkeresem a barátaimat. Tedd helyre – mondta Amelia, miközben Veronica felé intett, aki még mindig a közelemben állt.

Nem állt szándékomban csevegni vele, így próbáltam elmenni, de ekkor megszólalt:

– Biztos úgy érzed, nyertél, igaz? Mert Liam birtoklóan viselkedik veled? Ez nem jelenti azt, hogy szeret, Clara. Engem szeret, és én leszek a Lunája, és amint elutasít téged, végre elfogadnak az igazi társának. Nem egy választott társnak, mint te – mormoltam, azzal az émelyítő mosollyal az arcán.

– Ide figyelj, Victoria…

– Veronica – sziszegte összeszorított fogakkal, én pedig elvigyorodtam.

– Nem érdekel, ha Liam téged választ. Te vagy a rendelt társa, és nem áll szándékomban köztek és Liam, illetve a falka boldogsága közé állni. Elnézést – mormoltam, és épp indulni készültem, amikor Veronica felsikoltott, a földre vetette magát, és azonnal sírni kezdett, miközben én tágra nyílt szemekkel bámultam rá.

– Mi a fene folyik itt? – kérdezte Liam, ahogy odaerősödött, hogy felsegítse Veronicát a földről.

– Csak el akartam mondani neki, hogy még mindig szereted, de aztán dühös lett, azt mondta, elrablak tőle, aztán fellökött. Én csak vigasztalni akartam – mondta Veronica, miközben krokodilkönnyeket hullatott Liam mellkasán.

Liam összeráncolt homlokkal fordult felém, miközben én tágra nyílt szemekkel bámultam rá.

– Nem tettem ilyet, hazudik…

– Ő fekszik a földön, és ő hazudik? Fellökte saját magát, vagy mi?! – Liam gyakorlatilag már üvöltött, és mindenki körénk gyűlt, de én földbe gyökerezett lábbal álltam. Soha nem emelte fel rám a hangját korábban.

– Furcsán viselkedsz, és teljesen megértem, hogy a helyzetünk nem ideális, de ő a társam, és tudnod kell, hol a helyed. Ezt nem tűröm el. Talán véget kellene vetnem ennek a zűrzavarnak azzal, hogy egyszer és mindenkorra elutasítalak, mint választott társamat! – dörögte, és hirtelen éreztem, ahogy az epe felkúszik a torkomon.

Utáltam, ha a nyilvánosság figyelme rám irányult, mert sötét gyermekkori emlékeket idézett fel.

Mielőtt Liam bármi mást mondhatott volna, elrohantam onnan, amilyen gyorsan csak tudtam, kezemmel a számat takarva.

Könnyek csípték a szememet futás közben, és egyre nehezebb volt lélegezni.

Ekkor hirtelen valami keménynek ütköztem, mély morgást hallottam, és ekkor csapta meg az orromat a vanília és a kakaó keverékének illata, amitől a szemem elkerekedett.

Ez nem lehet… a társam? Itt?

Felnéztem a férfira, aki előttem állt, és ő rezzenéstelen arccal bámult vissza rám, de tévedés kizárva. Ő volt a társam.

És abban a pillanatban lehánytam a Társam pokolian drága öltönyét…