Éjfélkor ébredek fel a zene hangjára, lágy és távoli, mégis elég kitartó ahhoz, hogy kiragadjon az álomból. Szemeim lassan kinyílnak, alkalmazkodva az ablakon kívülről beszűrődő biolumineszcens lámpák halvány fényéhez.

A dallam ismeretlen, semmihez sem hasonlít, amit valaha hallottam – kísérteties és finom, egy olyan dallam, amely úgy tekeredik körém, mint egy suttogott altatódal. Nem Ao-ból való