Arra ébredek, csuklóm és bokám az aranyozott ágy keretéhez van kötözve, a kötelek belevágnak a bőrömbe, ahogy ösztönösen rángatom őket. A szoba homályos, árnyak táncolnak hátborzongatóan a falakon. A fejem lüktet, tompa fájdalom sugárzik onnan, ahol eltaláltak.

De semmi sem zavar össze annyira, mint Kota látványa, amint az ágy lábánál járkál, léptei kiszámíthatatlanok, tartása merev. Zavarodottnak