A következő reggel hamarabb jön, mint szeretném.

Először a hajó lágy zúgása ébreszt, majd a felmelegedett motorok fémes illata és a fedélzeten hallható bakancsok halk kopogása. Egy pillanatra mozdulatlan maradok, beszívom az éles, sós levegőt, és hagyom, hogy elhitessem magammal, van még egy napunk – még egy óránk –, amikor mind együtt vagyunk.

De ez nem így működik.

A világ nem vár az olyan ember