ZAHARA

Elkeserítő kétségbeesés szántja fel minden gondolatomat, ahogy lépteim visszhangoznak a nyomorúságos szoba klausztrofób falai között, amit szállásnak mernek nevezni. Szállás? Kegyetlen eufemizmus a bebörtönzésre. Úgy érzem, az idő kicsúszik a kezemből, mint homokszemek a homokórában, ahogy közeleg az Éjszakai Sóhaj végzetes rituáléja, baljós árnyékot vetve rám.

Hosszasan bámulok az égre. A