ZAHARA

A nap első sugarai áthatoltak az ablakon, lágy fényt vetve, mely megtörte elefántcsont tornyom árnyait, jelezve a nap kezdetét és az Éjszakai Sóhaj közeledtét.

Szívem összeszorult; tudtam, hogy nem halogathatom tovább a megkerülhetetlent. Eljött az ideje, hogy szembenézzek azzal a beszélgetéssel, amit eddig kerültem.

Gabriel, az apám, az érzések és titkok bonyolult kuszaságát képviselte, és