A szeme elkerekedik egészen a hajtővonaláig, de nem fordítja el a tekintetét. Kinyújtom a kezem, és finoman végigsimítom a mutatóujjammal a térdét. Catalina visszatartja a lélegzetét, én pedig csendben átkozom, hogy nem érzek semmit, hiszen a protézisemmel érek hozzá. A mögöttünk lévő autó hangos dudálása megijeszt, és továbbhajtok.

Csendben utazunk, amíg el nem érjük a kastélyhoz vezető utat. Még