A dolgozószobám ablakából a túloldali sziklákat bámulom. A kora este narancssárga tűzbombává változtatta az eget, a sirályok cikáznak és hívogatják egymást, sziluettjüket a halványuló nap rajzolja körbe. De én ebből semmit sem látok. Nem, Júlia tükörképe bűvöl el. Mögöttem ül, elterülve egy hegynyi párnán a ropogó tűz előtt, és a testvérének olvas. Percenként édesen ásít, és elveszti a fonalat. Ne