Nagyon furcsa egy gyereket cipelni, de nem vagyok idióta, szóval gond nélkül leérek a lépcső alatti szobáig, vállal kinyitom az ajtót és belépek.

– Nagyon sajnálom közölni, Curtis, a húgod ma este nem fog itt aludni veled – mondom, tudván, hogy eszméletlen állapotában nem hall engem. – Ha szükséged lenne rá valamire, fent lesz a fő lakosztályban.

– Az hol van? – kérdezi, kinyitva az egyik szemét.