Egy hét elmosódva telik el. Az első két napot a kórházban töltöm, a füstmérgezésből lábadozva. Megérkezik a nagynéném és az unokatestvéreim, hogy elintézzék a temetést, virágokat hoznak a kórházi szobámba, zsebkendőkbe sírnak. Látogatók jönnek. Hangok, arcvonások, vigasztaló érintések mind egyformának tűnnek.

Nem tudom, mit kéne éreznem. Szomorúságot, igen. Magányt? Az igazából nem újdonság. Apám