Ököllel csapok a kormánykerékre, ahogy meglátom, hogy Dása kimászik az ablakon, és úgy tűnik, mintha oxigén töltené meg a tüdőmet először azóta, hogy elhagyta a kórházat. Szavakon túl gyönyörű, a fehérszőke hajával és a nagy, zöld szemeivel, kecsesen és ártatlanul mozog, különösen ebben az egyszerű hálóingben. Nem akartam, hogy a nagynéni elvigye – hozzám tartozik –, de nem volt más választásom. A